Ezer és egy ok amiért ideköltöztem
Balahome
Balaton vonaton 1. rész - "Bakter Itató" a 30-as vonalon
Vasútrajongóknak kötelező, mindenki másnak melegen ajánlott
16 óra 23 perc. Földet ér a lábam a fonyódi állomáson. Most pattantam le a 843-as gyorsról. Ki tudja, hány dorkót koptattam már el itt?
Amióta Balatonizálok mindig ide futott be a vonatom és mindig innen indult.
Szóval nemcsoda, hogy ez az állomás és az itt található Bakter Itató nekem a Balaton kapuja. Szeretek itt.
Pár napja úgy döntöttem, ezt meg is mondom a Gál Lacinak (a Bakter Itató tulajdonosa), de a fiát, a Norbit találtam itt. Laci bácsi időszakos vizsgázott Pécsett.
Nem igazi bácsi ám, csak olyan kedveskedésből írom. Etet, itat három éve úgy, hogy nem is tudja mit jelent nekem ez a hely. Meg amúgy is, mindjárt megisszuk a képzeletbeli pertut, úgyhogy nem sokáig ügyetlenkedek a magázódással.
Ide jövök. Az Itató két állandó vendége.
Itt Fonyódon a szigetperonokat az utasok aluljárón át közelíthetik meg. Lépcsőzés közben elmélázok, vajon van bringás, aki használja a tolósínt? Én egyszer próbáltam, gyászos vége lett. Azóta inkább felkapom a bringám és az egyik lábam itt, a másik ott.
A TCH Tárnoki Művészeti Egyesület tagjai rendszeresen dekorálják az aluljárót. Egyszer volt szerencsém rajta kapni őket, tök buli volt!
Fonyód város címere a Balatonnal, hajóval, harci sisakkal és egy kiterjesztett szárnyú arany sas madárral.
Legjobban mégis a "Kijárat/Exit Balaton felé" táblák tetszenek. Évekkel ezelőtt a heti mókuskerékből tényleg exit volt a Balaton, most meg itt élek.
Vajon mennyi időnek kell még eltelnie, hogy ne csodálkozzak erre rá?
Felcsörtetek az állomás felé vezető lépcsőn, már látom a Bakter Itató teraszát. Bekanyarodok a restibe. Ketten állnak a pult mellett, folyik a társalgás. Keresem a pult mögött a Gál Lacit, ott is van.
Köszönés után mondom neki kissé szemrehányóan "Tegnap kerestem ám!".
Nem kötelessége, de elbeszéli mi dolga volt, meg hogy a dolga, ami volt, hogy alakult, különben meg mit kérek? Mondom, egy hosszú kávét. Egyezkedünk hogy tejjel vagy tejszínnel, ha tej kis tej, sok tej?
Mégis hogyan mondod egy kocsmában, lassan 30 évesen, hogy tejeskávét kérsz? Érted. Sehogy. De szerintem sejtette, mert inkább rámbízta a tejelést.
Egy-két korty után kérdés nélkül elkezdem magyarázni, hogy milyen ügyben futok utána már kétnapja.
Egy karlendítéssel jelzi, hogy itt aztán arról írok, amiről akarok, van itt minden. Hát azt látom!
Gál Laci a pult mögött.
Vasutas, a Bakter Itató megálmodója, a Polgárőr Egyesület elnöke és így tovább.
Előkerül a toll meg a jegyzetfüzet, erre már a két talpon álló is jobban figyel. Rövid időn belül kiderül itt majdnem mindenki kollégája mindenkinek, úgyhogy kollektiven letegeződünk és négyen kezdjük el felgöngyölíteni a Bakter Itató születésének körülményeit.
Kocsivizsgáló, bizberes, jegyvizsgáló-tanonc meg a fickó, aki miatt a majdnem szócskát használtam. Halkan oda mondom neki, "Te tovább tanultál, mi?". Derülünk ezen.
Szóval itt támasztjuk a pultot a Balaton első olyan restijében, ami tiszta vasutas.
A Laci ebben nem biztos, azt mondja nem tudja, meg, hogy más helyeken nem nagyon járt, de én biztos vagyok benne.
Sem a déli parton (30-as vonal) sem az északi parton (29-es vonal) nem volt ezelőtt ilyen hely - 8 évvel ezelőttig. Járnak is ide az ország minden tájáról kollégák, vasútrajongók, kíváncsiskodók egyaránt.
De hogyan is született meg a Bakter Itató?
Az üzemeltető és ötletgazda '72. szeptember 1-jén lépett a vasút kötelékébe és '76 januárja óta szüntelenül kocsivizsgáló.
Mikor meséli persze elkezdik húzni, mondogatják, hogy nemsokára ilyen meg olyan jubileumi jutalmakra számíthat, jó a hangulat, jókat röhögünk ezen.
Faggatom tovább, mondja, hogy 8 évvel ezelőtt vette ki a helyet. A felesége itt dolgozott a régi restiben, amikor az bezárt azt mondja
gondolkodtunk egy 10 percet és kivettük - utána helyesbít - vagy lehet csak 5-öt!
Egy háromnegyed év volt, amíg nemcsinálták a restit - tudniillik családi vállalkozás -, de azt leszámítva folyamatosan.
Lassan teszem fel a kérdést, mert közben érik meg a gondolat :
Laci, akkor te non-stop itt vagy? Csak a vasút?
Elkezdi, hogy végülis ma innen áll majd szolgálatba, de besegít a fia (ő is kocsivizsgáló) meg a felesége - akivel később találkozom is, mert a Lacit ugye hívja a vasút - szóval magyarázza, hogy így minden jól kiegészíti egymást, ami az én olvasatomban azt jelenti: IGEN, CSAK A VASÚT!
Elgondolkozom. Arra jutok, vicc ide vagy oda, ez tényleg megérdemelne valami jutalmat!
Elhangzik valaki szájából, hogy az a jó, ha az ember szereti amit csinál, mert akkor a munka sem olyan munka. Hát ezzel nem tudok vitatkozni.
"Ha már resti, akkor legyen vasutas jellege!"
Mutogatnak a kályha felé, hogy tulajdonképpen ott kezdődőtt minden. "Onnan ered a tűz!" A kályha környékén volt kezdetben egy-két vasúti relikvia kiállítva. Aztán lett egyre több és több.
Most már keresni kell a szabad négyzetcentimétereket. A kollégák csak hozták, a Laci meg szép sorban rakta ki.
Jönnek-mennek a restibe, zajlik az élet, egyik vendég hotdogot kér, a tulaj hátralép a konyhába. Közben az egyik tag állítja, volt valami kocsi is egy sínpáron, de nem emlékszik pontosan. Visszaér az Itatós, kérdezzük.
Legyint, hogy az már régen volt. Most van itt helyette más! Vasutas kabát, sapkák, gőzfűtési tömlők, táblák, régi utasítások, menetrendek, amit akarsz.
Idővel aztán hoztak a vendégek régi telefonokat, rádiókat, fényképezőgépeket. Mindenféle régiséget hagynak itt az emberek - mondja.
A Bakter Itató egyébként két nagyobb helyiségből áll, ahol van- zenegép, csocsó, billiárd, darts, sakk, kártya és minden, ami egy jó kis iddogáláshoz kellhet.
És persze nemcsak Itató hanem etető is. Családilag úgy határoztak az elején, hogy úgynevezett "egyszemélyes" kajákat kínálnak majd a vendégeknek, így lehet enni, hurkát, kolbászt, debrecenit, van halászlé, hotdog, hamburger ésatöbbi.
Beszélünk a nyitvatartásról, mondja, hogy az olyan rugalmas, mint a rágógumi. Szélről bekérdeznek, hogy télen is nyitva van-e?
Erre már én válaszolok: hogyne! És lehet melegedni, meg forraltborozni. Tapasztalat.
Laci helyesel, mondja, hogy egyszer vágányzár volt, akkor nem nyitott ki télen, de egyébként igen.
Hiába, a bakter a vonattal van szimbiózisba.
Kint meg ott a terasz a vonatokkal! Kérdezem milyen a felhozatal erre, azt mondják mellékvonalakon Bzmot jár, egyébként meg V63-as, szili, csörgő, az új TRAXX, ilyesmik.
Szóba kerül az állomásfelújítás, ami néhány éve fejeződött be, meg hogy szerencsére maradt a szakállas sorompó, amihez kifejezetten ragaszkodtak is!
Szalai Andi bakterina munka közben
Fonyód elágazó állomás és az emeleten van a KÖFI irányító központ is.
A Laci közben térül-fordul, megy az üzlet, ebben hiba nincs. A két beszélgetőpartner elbúcsúzik, mennek a vonattal, integetünk egymásnak, meg egy kicsit megint röhögünk, hogy ez jó volt.
A vasúttól egy köpésre a hajóállomás, behallatszik a hajókürt, amint meghallom, leesik a húsz fillér. 17 óra van. Indul a hajó Badacsonyba, amivel visszaakartam menni az északi parta.
Mondom az Itatósnak, hogy ezt fújhatom, közben halászom elő a mobilomat, hogy nézek valami vonatot. Még fel sem oldottam a billentyűzárat, már mondja a menetrendet, mi, mikor hova. Elismerően nézek rá.
Persze szabadkozik, hogy a nyári menetrend azért nem menne így fejből. Ja. Én meg majd ezek után el is hiszem...
Fogadnék rá, hogy menne neki!
"Emberpár" a parton - Fonyód
Kiss István - Páros akt (részlet)
Itt áll ez a két ruhátlan fiatal, arccal a víz felé; fogadást kötöttek!
Instant Szent György-hegy - avagy bazaltorgona tapogatás és vulkánon ücsörgés
Próbálom felidézni mikor volt az első talákozásunk, de pontosan nem emlékszem rá. Annyi biztos, hogy a Balaton-kerülő gyalogtúrám után volt, ugyanis azután kezdtem el nonstop Balatonizálni. Annak meg már három éve, szóval körülbelül három évvel ezelőtt. Rémlik, hogy tél volt és Raposkánál szálltam le a vonatról. Szerelem volt első látásra. Na jó, ez így nem igaz, mert
első látásra vad Google Mapsezés volt!
Ugyanis miután megpillantottam, hirtelen azt sem tudtam hova jöttem háztűznézőbe? Nyúltam a telefon után, hogy majd a barátom megmondja mi nem smakkol de szerinte minden a legnagyobb rendben volt.
A kék pöttyöcske jó helyen topogott: pontosan a Szent György-hegy lábánál.
A lányos zavart az okozta, hogy a Szent György-hegy (415 m) és a Badacsony (437 m) megszólalásig hasonlítanak egymásra. Mindkettőnek ugyanolyan koporsó formája van - amilyen volt a Haláp is- , mondhatni hármasikrek. Csak akkor ezt még nem tudtam. Azóta megtanultam, hogy itt első ránézésre sok dolog hasonlít (lásd Gulács-Tóti páros).
A dolgok hasonlósága pedig egyszerűen abból fakad, hogy itt minden kapcsolatban áll mindennel. Elválaszthatatlanul összetartoznak, egy nagy egységet alkotva.
Ebben a nagy egységben voltam anno, télvíz idején egy megszeppent kis kék pötty, ami elindult felfedezni a hegyet .
Azóta eltelt három év, valóra vált egy álom és ma már az ablakomból is csodálhatom a Tapolcai-medence leghatalmasabb tanúhegyét.
a Szent György-hegy (na, azért nem az ablakomból)
Szeretnék szisztematikusan minden ösvényének a végére érni, hogy feltérképezzem, kiismerjem, de olyan sok út fut, olyan sokfelé, én pedig olyan könnyen elcsábulok egy madárnak, egy bogárnak, egy sosem látott vadcsapásnak,
hogy sokszor csak megyek, keresztűl-kasul át mindenen, mint egy távirányítós autó, amit egy gyerek irányít.
Annyit már elértem, hogy a meglévő turistajelzések megfelelő kombinálásával a hegy összes látnivalóját felfűztem egy körtúrára. Így haladok egy darabig a Kéken, piros, zöld, sárga felfestéseken, tanösvényeken de egy-két helyen még mindig ad hoc módon döntök, hogy merre tovább. De erről majd máskor.
A Szent György-hegy a medence a legtekintélyesebb exvulkánja aminek már a neve is komoly - nem egy kismiska. A legenda szerint Szent György megölt egy sárkányt. Nem tudom igaz-e, mindenesetre szentté avatták érte és mindenhol úgy ábrázolják, hogy igyekszik a lándzsája végét ledugni egy sárkány torkán.
Megnézném azt hogy ábrázolnák, amikor megtudja, hogy derékig érő gyerekek buliból hétvégente sárkányt reptetnek a róla elnevezett hegy tetején. Muhaha.
Aki egyszer átesett a hegy varázslatán, azt többé nem ereszti. Megvan az a boszorkányos képessége, hogy könnyű szerrel eléri, sokszor még a hegytetőre se kívánkozzak!
De mi az, ami egy hegyi kecskét is maradásra bírna félúton? Hát egy kis bazaltorgona tapogatás és vulkánon ücsörgés - avagy instant töltekezés a Szent György-hegyen.
Újabban a Malom-tó környékéről indulok, mert most, hogy újra kinyitottak a helyek rászoktam a fagyira.
Az Országos Kéktúra jelzésén megyek végig a Martinovics utcán. Keresztezem a 77. sz. főutat, amit nem szeretek, de - megfelelő nadrághossz esetén - viszonylag hamar át lehet jutni.
Itt egyébként hozzá vannak szokva az autósok a hátizsákos, útszélén baktató emberek látványához úgyhogy senki sem lepődik meg.
Előttem ahova megyek: a komoly Szent György-hegy. Szemezek vele, hogy is téveszthettem össze a Badacsonnyal?
Körülbelül 2 km, amíg eljutok az Ürgelyukig, ahol majd terepre fordulok, de addig is egy vasúti útátjáró, balról a Csobánc, Tóti, Gulács triumvirátus és ha pont jól kanyarodik az út, akkor tetten lehet érni a megtévesztés nagymesterét, a háttérben terpeszkedő Badacsonyt is. Hátam mögött Tapolca, az Y-házaival és mögötte a póruljárt Haláp. A Tapolcai-medence kellős közepén vagyok.
Messziről látom a táblát "Szent György-hegy" baloldalt az "Ürgelyuk" buszmegálló, itt fordulok jobbra. Végre terep!
Jobb oldalt parkolónak nem nevezhető parkolási lehetőség, két oldalt katonás rendbe ültetett szőlők, aminek a növekedésén mérem, mikor jártam itt utoljára. Hát nem olyan rég.
Kettéválik az út, a jobb oldalin megyek tovább a Kék jelzésen. Egy balos kanyar fordít irányba, emelkedik az út. Két oldalt házak, pincék. Elérek oda, ahol Cuki lakik. Megállapítom, hogy
vagy lemerült, vagy épp ölben van, mert nem ront rám.
Cuki egy kompenzáló két AA-s csivava, aki állandó lakosa a hegynek. Előszeretettel "támad rá" gyanútlan túrázokra, látszólag minden ok nélkül. Borzolja a kedélyeket rendesen, a gazdái meg győzik csitítani, innen tudom, hogy hívják. Hát nem cuki?
A csivaván kívül egyébként még két állandó kutya lakost ismerek. Egy közepes testű, fekete kutyus és egy husky, de az ő ingerküszüböket nem haladja meg, ahogy az egyik lábamat teszem a másik után, ezért az ő nevüket sajnos még nem tudom.
Megyek, mint a tank, mert emelkedik az út. Jön az elágazó a táblákkal, igen-igen, tovább a Kéken, aztán újabb tábla nyíllal ami mutatja, ha a "Turistaházat" keresed akkor arra, azaz balra.
Egyik oldalt még mindig házak, szépen emelkedik az út, vakon is követem a Kéket.
A panoráma közben alakul, csak a hüvelykujjammal kell kitakarni a tapolcai Tescot. Brrr!
Jobb oldalon szép fehér parasztház, Kültelek u. 9. itt fordulok jobbra, ahogy a Kék nyíl is diktálja. Lépcsők vezetnek felfelé egészen a Turistaházig.
Van egy rész, ahol a lépcsők szinte mindig csúszósak, de még egyszer sem csúsztam meg, kivéve amikor felhívták rá a figyelmem, hogy "Vigyázz csúszik!" Ki érti ezt?
A Turistaháznál meg se állok, megyek, mint a meszes. Keresem a felfelé vezető meredek lépcsősort. Az út közepén már egy kűzsák hever, mintegy előrevetítve a többiek sorsát. Már jó sok éve megadhatta magát.
Egy kis pihenő tájékoztató táblával, hogy az idelátogató tudja mégis mit lát, majd újabb túlméretezett lépcsőfokok következnek, de már korláttal kiegészítve. Még jó! Van min felhúzni magam. És itt vannak! A természet monumentális alkotásai. Az égigérő bazaltorgonák.
Némelyikük, több, mint 30 méter magas. Ahol az orgonák végződnek évmilliókkal ezelőtt ott volt a lávató teteje. Ezek meg benne kis fogpiszkálók lettek, ahogy hűlt az anyag. Egyszerű, mi?
Az Óriások Pénze! A repedésektől olyanok ezek a kűzsákok, mintha pénzérmék lennének. Az óriások bazaltpénzeiket gondosan egymásra rakosgatták. Most fölénk tornyosul ez a súlyos fizetőeszköz, de - ahogy azt látni is - ingatag lábakon a gazdaság. Esetükben az erózió az infláció. Idővel bedől majd. Na, mondjuk azt azért nem várom meg itt!
Különös érzés megérinteni valami olyat, ami 4 millió évvel ezelőtt lávaként buggyant ki a Föld testéből. Miután mindent jól megnéztem, feljátszom magam a köveken és balra fordulok. Egyszemélyes, meredek ösvényen kaptatok felfelé. Balra lent az orgonák teteje. Fura. Lentről még olyan elérhetetlennek tűntek, itt meg simán kimászni a csúcsára.
Megyek tovább felfelé, kiérve aztán rálátok Tapolcára (megnyugszom, hogy van Tesconk), Halápra, de nem időzőm, jobbra fordulok egy még annál is szűkebb ösvény következik, egészségesen burjánzó fák ágaival, amik szorosan összeérnek,
oldalazva átszuszakolom magam, még pár keresetlen lépés és kiérek a fák takarásából, ekkor elém tárul a Szent György-hegy, (de az is lehet, hogy a világ?) legszebb panorámája.
A bazaltorgonák után sokan mennek el egyenesen a hegytetőre, vagy a hegy más pontjaira nézelődni, kihagyják ezt a fák által bújtatott kitekintőt, amit magamban már annyira felmagasztaltam, hogy jóformán szakrális helynek gondolom.
Itt a gyíkok is úgy masíroznak fel-alá a köveken, mintha valami papi tevékenységet látnának el és a kövi rózsa sem kínjában terem!
Na, itt aztán megkezdem a jóleső exvulkánon ücsörgésemet a meleg köveken. Ilyenkor azért lehet örülni annak, hogy nem egy forgalmas pontja a hegynek. Lehet nyugisan töltekezni.
Egy-egy ilyen Szent György-hegyi rapid randi (kb. 14 km) során mindig ez az a pont, amikor azt érzem, kéne nyomni egy pause-t a világnak és itt kéne ragadni egy kimerevített képben.
Tárlat egy lefölözött hegy tetején - "Ébredő Vulkán" a Halápon
A Tapolcai medence legészakibb településén Zalahalápon vagyok, itt van a Haláp. Jöttem megnézni a tavaly augusztusban átadott "Ébredő Vulkán" elnevezésű szoborparkot, amit Balanyi Zoltán és Rhea Marmentini szobrászművek álmodtak és valósítottak meg a lezabált hegy tetején.
Tényleg lezabált! Olyan, mintha egy hatalmas, kövér dinoszaurusz megette volna a hegy gyomrát és csak a széleit hagyta volna meg. De legalább meghagyta!
Így mindenki számára jól láthatóvá válik, hogy hajdanán a Halápnak is olyan formája volt mint a túl hypeolt Badacsonynak vagy a Szent György-hegynek.
A vulkán csonkolása persze nem egy túlfejlett T-rex műve volt. Ez még egy annál is hatalmasabb állat kitartó munkájának köszönhető, hiszen több mint 70 évig bányászták belőle a legkeményebb bazaltot.
Nézem ezt a szerencsétlenül járt tanúhegyet, arra gondolok, hogy biztos nagyon dühös lennék, ha a például Szent György-hegyet fölözték volna le, vagy a Tóti-Gulács páros emelte volna kalapját, vagy ne adj isten, az összes közül a szívemhez legközelebb álló Hegyestűt tüntették volna el teljesen a színről. Így kitudok egyezni a Haláppal. Elgondolkozom, szegénynek tényleg hánytatott a sorsa, ha még én sem állok ki mellette.
Sűrű mantrák arról, hogy "valamit valamiért" meg a "szükséges rossz"az olyan jó rossz
(A II. Világháború után az itt kitermelt bazaltból épült fél Dunántúl út- és vasúthálózata, de jutott belőle a régi M3-ra és még a Ferihegyi kifutóra is.)
Egy fontos dolgot nem említettem. Egy héten belül már harmadjára jövök fel ide. Egyrészt mert megtehetem, másrészt, mert valami nekem még nem stimmel a hellyel. Egyszerűen még nem érzem kerek egésznek. Közben tudom, hogy nem szerethetünk minden egyes helyet ugyanúgy sőt, például a Velencei-tóhoz mégegyszer hat lóval sem tudnának elvontatni,
de azt nem tudom elfogadni, hogy egy balatoni tanúhegynek ne legyen helye a szívemben.
Szóval PART 3: irány a hegy. A temető mellett vezet felfelé egy kövezett út, tábla hirdeti "Bánya út". Egy kanyar jobbra, két oldalt házak szép szőlővel és jobbra már fel-fel tűnnek a testvérek, jól kivehetőek a Tapolcai Y-házak is és persze minden mögött a Balaton.
Az út eltéveszthetetlen, így legalább oda sem kell figyelni merre menjek. Közben eszembe jut, ha csinálnék valami nagyon kellemes dolgot a hegyen, talán jobb szívvel tudnék rá gondolni. Osztok szorzok, régen 358 m magas volt, ma már csak 291 m, és vannak országok, ahol ez csak egy dombnak számítana, az út emelkedik, de nem elviselhetetlenül, és a végén van parkoló, szóval a jó cél érdekében akár még egy nem túl jó kondiban lévő valakit is felcsalhatnék szerelmeskedni. Csak vicceltem, ezt anyám is olvassa! De ami azt illeti az út végén tényleg van parkoló, piknikező hely és vízvételi lehetőség is, szóval a nem gyakorlott túrázók, kisgyerekesek is bátran nekivághatnak.
Felérek, kikerülöm a sorompót és már látom is az indítótáblát. Ez is egy újdonság.
Tavaly májusban adták át a 10 állomásból álló tanösvényt, ami bemutatja a hegy növény-és állatvilágát, mikroklímáját, Haláp az óriáslány legendáját és a bányaművelés során létrejött geológiai érdekességeket.
(Ami azt illeti a Hegyestűnél is így kezdődött. Pár évvel ezelőttig még szabadon jöttem-mentem, néhány hete meg nem győztem keresni a maszkom, hogy beállhassak a sorba belépőjegyeket váltani.)
A tanösvényt egyébként mindenképpen érdemes végigjárni, tátva tud maradni az ember szája a sokszínűségtől.
Az egyik pillanatban még mindenfelé védett fajok virágait látjuk a fakó gyepen a következőben pedig besétálunk egy mesébe illő erdőrengetegbe, ahol csak a félhomályt tűrő páfrányok és ujjnyi vastag moha alatt üldögélő bazaltóriások vannak, amik ha egyszer megmozdulnak, annyi a végtelen csendnek.
Ez a hegy északi oldala, ide nem ért el a bányászat. Kiérve aztán látni a durva beavatkozásokat a hegy testén, kráterek, tornyosuló kövek. Egyszerre sajnálkozom és gyönyörködöm.
Megnézem amiért jöttem: az "Ébredő Vulkán" szoborparkot! Azt olvastam valahol, hogy a két művész amíg alkottak gyakorlatilag itt éltek a hegyen. Lesz ami lesz, egyszer feljövök és itt alszom én is, akkor végleg megpecsételődik majd a sorsunk.
A szobrok alapanyagául természetesen bazaltot választottak, a cél pedig a tájseb enyhítése volt. Nézek ki a fejemből, arra jutok, hogy végül is, tetszik amit látok, csak azt nem értem, akkor miért olyanok pörögnek a fejemben, hogy halottak everywhere, ez egy temető és én még egy mécsest sem hoztam.
Persze, itt nincs szertelen alkotás, mindegyik szobor olyan súlyos mint a feladat maga:tájrehabilitálni egy megcsonkított vulkán testét.
Ahová nézek mindenütt mélyről jövő, ősi szimbólumok mégis küzdök azzal, hogy hatásvadász, túl direkt, túl zsúfolt.
A panoráma viszont gyönyörű és tényleg együtt a csapat: Badacsony, Szent György-hegy, Gulács, Tóti, Csobánc, a tó.
Időzöm, forgolódom nem jutok dűlőre. Hagyom magamban érni a dolgot, ennek nem itt van a vége!
Ami biztos a Halápot visszahozták az életbe! Újjáéledt és az elkövetkezendő időszakban minden bizonnyal bekapcsolják a balatoni turizmus vérkeringésébe.
A szoborparkban lévő kövek pedig a művészeknek hála, irigylésre méltó, örök panorámás helyre kerültek. Vissza.