16 óra 23 perc. Földet ér a lábam a fonyódi állomáson. Most pattantam le a 843-as gyorsról. Ki tudja, hány dorkót koptattam már el itt?
Amióta Balatonizálok mindig ide futott be a vonatom és mindig innen indult.
Szóval nemcsoda, hogy ez az állomás és az itt található Bakter Itató nekem a Balaton kapuja. Szeretek itt.
Pár napja úgy döntöttem, ezt meg is mondom a Gál Lacinak (a Bakter Itató tulajdonosa), de a fiát, a Norbit találtam itt. Laci bácsi időszakos vizsgázott Pécsett.
Nem igazi bácsi ám, csak olyan kedveskedésből írom. Etet, itat három éve úgy, hogy nem is tudja mit jelent nekem ez a hely. Meg amúgy is, mindjárt megisszuk a képzeletbeli pertut, úgyhogy nem sokáig ügyetlenkedek a magázódással.
Ide jövök. Az Itató két állandó vendége.
Itt Fonyódon a szigetperonokat az utasok aluljárón át közelíthetik meg. Lépcsőzés közben elmélázok, vajon van bringás, aki használja a tolósínt? Én egyszer próbáltam, gyászos vége lett. Azóta inkább felkapom a bringám és az egyik lábam itt, a másik ott.
A TCH Tárnoki Művészeti Egyesület tagjai rendszeresen dekorálják az aluljárót. Egyszer volt szerencsém rajta kapni őket, tök buli volt!
Fonyód város címere a Balatonnal, hajóval, harci sisakkal és egy kiterjesztett szárnyú arany sas madárral.
Legjobban mégis a "Kijárat/Exit Balaton felé" táblák tetszenek. Évekkel ezelőtt a heti mókuskerékből tényleg exit volt a Balaton, most meg itt élek.
Vajon mennyi időnek kell még eltelnie, hogy ne csodálkozzak erre rá?
Felcsörtetek az állomás felé vezető lépcsőn, már látom a Bakter Itató teraszát. Bekanyarodok a restibe. Ketten állnak a pult mellett, folyik a társalgás. Keresem a pult mögött a Gál Lacit, ott is van.
Köszönés után mondom neki kissé szemrehányóan "Tegnap kerestem ám!".
Nem kötelessége, de elbeszéli mi dolga volt, meg hogy a dolga, ami volt, hogy alakult, különben meg mit kérek? Mondom, egy hosszú kávét. Egyezkedünk hogy tejjel vagy tejszínnel, ha tej kis tej, sok tej?
Mégis hogyan mondod egy kocsmában, lassan 30 évesen, hogy tejeskávét kérsz? Érted. Sehogy. De szerintem sejtette, mert inkább rámbízta a tejelést.
Egy-két korty után kérdés nélkül elkezdem magyarázni, hogy milyen ügyben futok utána már kétnapja.
Egy karlendítéssel jelzi, hogy itt aztán arról írok, amiről akarok, van itt minden. Hát azt látom!
Gál Laci a pult mögött.
Vasutas, a Bakter Itató megálmodója, a Polgárőr Egyesület elnöke és így tovább.
Előkerül a toll meg a jegyzetfüzet, erre már a két talpon álló is jobban figyel. Rövid időn belül kiderül itt majdnem mindenki kollégája mindenkinek, úgyhogy kollektiven letegeződünk és négyen kezdjük el felgöngyölíteni a Bakter Itató születésének körülményeit.
Kocsivizsgáló, bizberes, jegyvizsgáló-tanonc meg a fickó, aki miatt a majdnem szócskát használtam. Halkan oda mondom neki, "Te tovább tanultál, mi?". Derülünk ezen.
Szóval itt támasztjuk a pultot a Balaton első olyan restijében, ami tiszta vasutas.
A Laci ebben nem biztos, azt mondja nem tudja, meg, hogy más helyeken nem nagyon járt, de én biztos vagyok benne.
Sem a déli parton (30-as vonal) sem az északi parton (29-es vonal) nem volt ezelőtt ilyen hely - 8 évvel ezelőttig. Járnak is ide az ország minden tájáról kollégák, vasútrajongók, kíváncsiskodók egyaránt.
De hogyan is született meg a Bakter Itató?
Az üzemeltető és ötletgazda '72. szeptember 1-jén lépett a vasút kötelékébe és '76 januárja óta szüntelenül kocsivizsgáló.
Mikor meséli persze elkezdik húzni, mondogatják, hogy nemsokára ilyen meg olyan jubileumi jutalmakra számíthat, jó a hangulat, jókat röhögünk ezen.
Faggatom tovább, mondja, hogy 8 évvel ezelőtt vette ki a helyet. A felesége itt dolgozott a régi restiben, amikor az bezárt azt mondja
gondolkodtunk egy 10 percet és kivettük - utána helyesbít - vagy lehet csak 5-öt!
Egy háromnegyed év volt, amíg nemcsinálták a restit - tudniillik családi vállalkozás -, de azt leszámítva folyamatosan.
Lassan teszem fel a kérdést, mert közben érik meg a gondolat :
Laci, akkor te non-stop itt vagy? Csak a vasút?
Elkezdi, hogy végülis ma innen áll majd szolgálatba, de besegít a fia (ő is kocsivizsgáló) meg a felesége - akivel később találkozom is, mert a Lacit ugye hívja a vasút - szóval magyarázza, hogy így minden jól kiegészíti egymást, ami az én olvasatomban azt jelenti: IGEN, CSAK A VASÚT!
Elgondolkozom. Arra jutok, vicc ide vagy oda, ez tényleg megérdemelne valami jutalmat!
Elhangzik valaki szájából, hogy az a jó, ha az ember szereti amit csinál, mert akkor a munka sem olyan munka. Hát ezzel nem tudok vitatkozni.
"Ha már resti, akkor legyen vasutas jellege!"
Mutogatnak a kályha felé, hogy tulajdonképpen ott kezdődőtt minden. "Onnan ered a tűz!" A kályha környékén volt kezdetben egy-két vasúti relikvia kiállítva. Aztán lett egyre több és több.
Most már keresni kell a szabad négyzetcentimétereket. A kollégák csak hozták, a Laci meg szép sorban rakta ki.
Jönnek-mennek a restibe, zajlik az élet, egyik vendég hotdogot kér, a tulaj hátralép a konyhába. Közben az egyik tag állítja, volt valami kocsi is egy sínpáron, de nem emlékszik pontosan. Visszaér az Itatós, kérdezzük.
Legyint, hogy az már régen volt. Most van itt helyette más! Vasutas kabát, sapkák, gőzfűtési tömlők, táblák, régi utasítások, menetrendek, amit akarsz.
Idővel aztán hoztak a vendégek régi telefonokat, rádiókat, fényképezőgépeket. Mindenféle régiséget hagynak itt az emberek - mondja.
A Bakter Itató egyébként két nagyobb helyiségből áll, ahol van- zenegép, csocsó, billiárd, darts, sakk, kártya és minden, ami egy jó kis iddogáláshoz kellhet.
És persze nemcsak Itató hanem etető is. Családilag úgy határoztak az elején, hogy úgynevezett "egyszemélyes" kajákat kínálnak majd a vendégeknek, így lehet enni, hurkát, kolbászt, debrecenit, van halászlé, hotdog, hamburger ésatöbbi.
Beszélünk a nyitvatartásról, mondja, hogy az olyan rugalmas, mint a rágógumi. Szélről bekérdeznek, hogy télen is nyitva van-e?
Erre már én válaszolok: hogyne! És lehet melegedni, meg forraltborozni. Tapasztalat.
Laci helyesel, mondja, hogy egyszer vágányzár volt, akkor nem nyitott ki télen, de egyébként igen.
Hiába, a bakter a vonattal van szimbiózisba.
Kint meg ott a terasz a vonatokkal! Kérdezem milyen a felhozatal erre, azt mondják mellékvonalakon Bzmot jár, egyébként meg V63-as, szili, csörgő, az új TRAXX, ilyesmik.
Szóba kerül az állomásfelújítás, ami néhány éve fejeződött be, meg hogy szerencsére maradt a szakállas sorompó, amihez kifejezetten ragaszkodtak is!
Szalai Andi bakterina munka közben
Fonyód elágazó állomás és az emeleten van a KÖFI irányító központ is.
A Laci közben térül-fordul, megy az üzlet, ebben hiba nincs. A két beszélgetőpartner elbúcsúzik, mennek a vonattal, integetünk egymásnak, meg egy kicsit megint röhögünk, hogy ez jó volt.
A vasúttól egy köpésre a hajóállomás, behallatszik a hajókürt, amint meghallom, leesik a húsz fillér. 17 óra van. Indul a hajó Badacsonyba, amivel visszaakartam menni az északi parta.
Mondom az Itatósnak, hogy ezt fújhatom, közben halászom elő a mobilomat, hogy nézek valami vonatot. Még fel sem oldottam a billentyűzárat, már mondja a menetrendet, mi, mikor hova. Elismerően nézek rá.
Persze szabadkozik, hogy a nyári menetrend azért nem menne így fejből. Ja. Én meg majd ezek után el is hiszem...
Fogadnék rá, hogy menne neki!
